Idén tavasszal Viktor barátom segítségével vettünk ki egy mezei szilt az ártérből. A fa hosszúsága kb 5 méter volt egy kicsit elhajolva.
Becsomagoltuk a gyökérlabdát, és nagy mázlinkra sok hajszálgyökere volt.
Sikeresen megmaradt és hatalmas hajtásokat hozott.
A felső ágakat lecsupaszítottuk...
...majd kéreglehántás.
A felső területet ék alakban bevágtuk...
.... hasítás.
Csiszolás marógép segítségével.
A kész jin. A drótozás után bekentük mészkénlével.
Metszés drótozás.
Viktor szilfájával.
Jómagam
A jövőbeni kép. Remélhetőleg besűrűsödnek az ágak és a már meglévők megvastagszanak. A jin kifehéredik és egy két éven belül tálba rakható.
2009. június 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ha enyém lenne a fa, én a jin és az élő kéreg takálkozását úgy alakítanám, hogy lefelé egy vékony ékalakú részt még kivágnék a kéregből, majd a kéreg szélét bekenném sebápolóval.
VálaszTörlésA jin ezáltal természetesebben hatna szerintem, de ez csak az én véleményem.
Ha egy hasonló szilt találsz, érdemes a hokidachi stílust kipróbálni, mert a szil szépen a vágott felületről ki hajt erőteljesen.
Még egy kérdés: miért drótoztad lefelé, ha azt szeretnéd, hogy erősödjön?
Üdv
Attila
Nagyjából értem mire gondolsz lehet hogy nem rossz ötlet, majd ha egy kicsit megvastagszanak az ágak lehet hogy kipróbálom.
VálaszTörlésAzért drótoztuk lefelé mert később ha vastagszik, meg hajtásokat növeszt, úgyis fölfelé fog törekedni, és később nehezebb lesz majd lehúzni. Attól mert lefelé drótoztuk még erősödni fog, hisz nem hagyom rajta a télen a drótokat. A szil meg úgyis gyorsan nő mint a bolond.
Very beautiful this tree, all you need now to get the result you want is time and care
VálaszTörlés